Az alkotmány nép nélkül

technokrata utópizmus

Európa államok nélkül

A demokratikus illúzió

1986, az Egységes Okmány aláírása óta az európai építkezés az intézményi jellemzők állandó felülvizsgálatának folyamatában vesz részt, ez a kaotikus mozgás önmagában is jól mutatja az Európai Unió instabilitását és törékenységét. Így a Maastrichti Szerződés 1992 februári aláírása, majd az Amszterdami Szerződés 1997 júniusi megkötése után a Kölni Európai Tanácsnak új kormányközi konferenciát (IGC) kellett összehívnia, kevesebb mint tíz éven belül a harmadikat, amely végül Nizzai Szerződést eredményezett (2000. december). Végezetül, tekintettel az új szerződés kudarcára, amelyet a 2001 júniusában, az írországi népszavazás során történt elutasítás jelképez, az Unió jövőjével foglalkozó konvent 2002 márciusa óta rendszeresen ülésezik annak érdekében, hogy a 23 a Nizzai Szerződéshez és az Európai Unió jövőjéről szóló, 2001. december 15-i Laekeni Nyilatkozathoz csatolt, a közösségi intézmények olyan új reformjának előkészítése érdekében, amely a lehető legszélesebb körben és a lehető legátláthatóbb módon történik, túlmutatva az eddigi trükközésen.